Stressz

Biztos mindenki ismeri a gondolatok szavakba nem foglalható áramlását, gyorsaságát. Egyetlen pillanatból az ember egy egész történetnyi gondolatot szed össze. Megfigyelhetjük, mikor beszélgetünk a kacsáról, és a puskázás témájáig jutunk. De, nem kell messzire menni a saját fejünknél, mikor meglátunk egy autót, és a fejünkben számtalan élmény futkározik, megállapodva a Balatonnál vett lángosnál esetleg. Egyetlen pillanatból össze lehet rakni egy embert, ha a gondolatait követjük. Ez (is) ihlette a következő történetem.

Stressz (2011) - Csapongó gondolatok

Éreztem, hogy baj van. Megváltozott. Valamikor tűzbe mentem volna érte, valamikor szenvedtem érte. Egyszer, régen, mikor még ugyanazok voltunk, ugyanolyanok. Nem változtunk, legalábbis nem tudtunk róla. Hagytuk az áramlást magunk körül mozogni, szabadok voltunk. Nem tettünk semmit, csak szerettünk. És most? Mi változott? Ó, igen. A kapcsolatunk eljutott egy "másik" szintre. Tudom, hogy megcsaltál, tudom, hogy már nem szeretsz. Most akarod, hogy vége legyen igaz? Válaszolj, csak legyünk túl rajta, csak engedd, hogy elengedjelek. Csak hagyj békén és ne bánts! Szabad lehetsz, elengedlek. De, legalább ne vedd el tőlem az újrakezdés lehetőségét. Ne foszd meg tőlem a lehetőséget, hogy még bizonyíthassak, hogy vannak értékeim, még jó vagyok, még nem használták el a lelkem darabjait. Essünk túl rajta!

   Most meg hova viszel? Nem, nem akarok menni. Étterembe? Hogy lehetsz ilyen kegyetlen? Nyilvánosan szakítanál! Persze, mert ott biztos nem rendeznék jelenetet. Mindig is tudtál velem bánni, te galád! Rendben, a méltóságom megtartom. Megyek, de csak azért, hogy egyenes háttal bátran add ki az utam. Erős leszek, ez már egyszer megtörtént velünk. Túlélem ismét. Mosolygok, látod? Limuzin? Minek? Nem értem. Ne! Ne nyisd ki az ajtót, ne legyél kedves, nem bírom! Még mosolygok. Még nem győztél le. Hogy a könnyeim lásd? Soha, soha! Látom, izzadsz. Remek, boldog vagyok. Hallod hogy fecsegek? Ne gondold, hogy megkönnyítem a dolgod. Vagy pont nem akarsz könnyeket? Mire gondolsz? Oké, befogom, nem küzdök. Elfogadom. Hát ide hoztál? Istenem, miért? Nem akarok menni! Hagyj, ott egy taxi, inkább lelépek, nem csinálom végig, nem érdekelnek a kifogások, csak ne bánts! Csak szeress! Te miért nem tudsz szeretni? Te miért nem látsz jónak? Vagy nem is akarsz?

   Hogy? Ja, nem, nem, csak néztem a csillagokat. Semmi baj, mehetünk. Öt éve vágyom veled ide. Erre te, megtisztelsz, hogy itt lesz vége. Köszönöm. Milyen figyelmes. Tudom, hogy nem mondtam, de akkor is. Feszült vagy. Helyes! De, inkább nem is nézek rád. Vagy kéne? Magamba kéne szívni az utolsó perceket. Hát legyen. Legalább te fizetsz.

   Szeretnék ablak mellé ülni, ha már a kivégzésemre viszel. Igen, oda. Tudod, mennyi mindent adtam? Számított neked? Tudtál róla? Szép a kezed. Ma is csinos vagy. Tudtad, hogy olyan vagy, mint én, és hogy nálam jobban senki sem ismer? Szeretem megkötni a nyakkendődet, ez által úgy érzem, gondoskodom rólad. Kihasználtad? Szeretem, mikor több időt töltesz a fürdőben, mint én, mégsem zavar, vagy ha elkésel, még ha esőben is várok rád. Szeretem azt is, amit gyűlölök benned. De hiszen nem is vagy olyan nagy szám. Akkor miért? Gyűlölöm magamat és a vágyamat. Gyűlölöm, hogy bármit mondasz, bárhogy mondod és bármennyire is megbántasz én mégis olyan nagyon… Ó, mennyire gyűlöllek!

   Nekem pezsgő jöhet. Jaj, nem! Attól kötekedős leszek. Inkább cherry-t innék. Csak most ne beszélj, kérlek! Még ne! Még tegyünk úgy, mint ha fontosak lennénk egymás számára, mint akik régen voltunk. Amikor hittünk a jóban, magunkban, egymásban, a kapcsolatunkban. Amikor még azt hittük, nincs szeretet között különbség és tudtuk, sosem múlik el az, amit érzünk. Mikor hittük, hogy egymásért képesek vagyunk változni, áldozni. Amikor még elválaszthatatlanok voltunk, mert minden nap mikor egyre jobban megismertük egymást, egyre jobban egymásba szerettünk. Mekkora hülyeség! Hisz ez nincs is így igaz? Nálad nincs. Rendben, beszélj. Erőt merítek az emlékekből és én mindig a barátod leszek. Ám legyen, kezdd el! És most hova mész? Hidd el, nekem is ki kéne mennem, nőből vagyok, de ne húzzuk a dolgokat. Jól van, menj csak, mikor volt, hogy bármikor is figyeltél rám?

   Finom az ital. El kell zsibbasztanom az agyam. Nem akarok érezni, gondolkodni. Jön majd valaki más. Nem kellesz! Vagy mégis? Nem! Pedig mennyi mindent megtennék érted, ha szeretnél. Ja, hogy neked ez nem kell? Tudom, van ami fölött nincs erőm. Nem tehetsz róla, talán még én sem. Nem nekem szántak. Lehetséges ez? Létezik egyáltalán lelki társ? És ha igen, mi van, ha csak az egyik érzi, a másik nem, és küzd ellene? Mi lesz azokkal az emberekkel, akik egyedül maradnak? Mi lesz velem?

   Felém tartasz, látom. Kihúzod a széket, nem nézel rám, nem szólsz hozzám, igazgatod a boros poharad. Mi lesz már? Csak mondd ki! A pokolba is, mondd már ki azt az egyetlen rohadt szót itt az étteremben, ahol én másra vágytam! Törd össze az álmaim, nem fogsz róla tudni, nem tartozol semmivel, csak egy isten verte szó!

   Inkább megyek. Hova? El tőled, el. Csomagolni. Nem haragszom, látod hogy mosolygok nem? Kérlek, engedj! Kérlek! Hidd el, menni fog, csak engedd el a kezem, had fussak el, csak engedd meg, hogy gyenge legyek, csak hagyj sírni! Úgysem érted, hagyjuk. Milyen selymes a terítő, milyen élénkek a fények. Ha tudnád, mit gondolok, de hiszen én sosem értettelek meg, te sosem értettél meg. Nem lepődöm meg. Azt hiszem, szédülök. Nem akarok jelenetet, mosolygok nyugi. Csak a tájat akartam megnézni, már vissza is ültem. Látod, most milyen jól viselkedem? Nincs hiszti, változtam. Tudom, hogy nem hiszed, de erős leszek. Istenem, nem kéne megfognod a kezem! Érzed, hogy remegek? Érzem! Hogy remegsz! Nem értem.

   Milyen kicsi itt minden, mennyire nem hallok semmit. Cseng a fülem. Azt hiszem összeesem, a gerincem remeg, vagy a lábam? Sírnék, vagy nem? Most mi legyen? Azt hiszem pislognom is kéne. Gondolkodni sem árt. Hogy mi? Igen, ez mindent megváltoztat. Milyen hülye vagyok! Még szerencse, hogy türelmet gyakoroltam. Látod, milyen jó vagyok? Akkor már csak egy dolog van hátra, új álmokat keresni, álmodni és megvárni, míg eljön az idejük. Majd talpra állok, hogy boldog lehessek. Sokat fogok még változni, még ha nem is hiszünk benne. Ja, hogy válaszolnom is kéne? Igen, hozzád megyek feleségül.