Ez is saját

Saját, megfogalmazott gondolatok, amik idézetek is lehetnek, hiszen magamtól idézem őket.

Az írásban az a jó, hogy amit az élettől nem kaphatunk meg, azt bárkinek megadhatom egy tollvonással. Olyan világot teremthetek, amilyet képzelek, és a lapok megeleveníthetik minden kívánságunkat. Így, mindenki olyan befejezést kaphat, amilyet csak szeretne. Ez, az igazi hatalom.

Alapvetően szeretem a meglepetéseket. Életem legjobb pillanatai váratlanul értek, habár az is igaz, a legrosszabbak is, de azt az ember idővel úgy is elfelejti.

Csak azt sajnálom, hogy a cipők nem tudnak beszélni. Szívesen meghallgatnám, mit mesélnének arról, hol jártak, mit tapasztaltak. Ilyenkor mindig arra gondolok, "ha az én cipőm mesélni tudna"...

Sokszor, mikor megkaptam az élettől, amire vágytam, amit megálmodtam, féltem. Nem tudtam, hogyan tovább, nem tudtam elhinni ennek valóságalapját. Ma már tudom, ha megkapnám amit most álmodtam meg magamnak, nem esnék kétségbe, mert ahol az álom véget ér, ott elkezdődhet a valóság, új álmokat alkotnék, és biztos lehetnék benne, hogy igazán megérdemlem, mert értékelni tudom.

Nem a megszerzés az, ami nehéz, hanem a megszerzett dolog megtartása. Az igazi küzdelem, kihívás ebben rejlik. Csak az idő elteltével derül ki, méltók vagyunk-e az ajándékokra.

Egy rossz könyv legalább olyan mély nyomot tud hagyni, mint egy jó.

Életem egyik legboldogabb pillanatát akkor éltem meg, mikor megláthattam az általam ültetett növény első hajtását. Hogy láthattam, mit alkottam. Kimondottan elégedetté tett.

Életem legnagyobb pofonjai által a tudást és tanulságot a saját káromon szereztem meg. Úgy tűnik, a mondás szerint én nem az okosak közé tartozom, viszont minden élethelyzetről hitelesen tudok tudósítani.

Az élet több, mint amit minden nap megélünk.

Életem legnagyobb célja mindössze három lépcsőfokból áll: 1. Szeretni azokat, akik engem is szeretnek. 2. Szeretni azokat, akik engem nem szeretnek. 3. Szeretni azokat, akiket nem tudok szeretni. Nos, a harmadik lépcső megmászása közben, nem mondom, sűrűn leizzadok. Majd szólok, ha felértem.

Az ember akkor érzi legyőzhetetlennek magát, amikor segítség nélkül áll talpra. Ez adja a legnagyobb önbizalmat és erőt.

Azt hiszem, akkor kezdhet az ember tiszta lappal, új életet, ha a múltjára teljes közömbösséggel tud visszagondolni, vagy, ha a jó emlékek törnek inkább felszínre. 

Nem tudom, életem során mennyi könyvet olvastam, csak azt, mennyit még nem.

A múltban az a jó, hogy a jelen cselekedetekkel felül lehet írni. Csak hinni kell benne.

Nem tartom magam mazochistának, de úgy látom, nehézségek és kemény munka által tud a jellem fejlődni, és ez által ismerhetjük meg a valódi emberi értékeket.

A legjobb dolog, ami emberrel történhet, ha szívéből tud még nevetni, és szeretni.

Milyen érdekes, hogy most sokkal szebbnek látom a világot, mint három hónappal ezelőtt, pedig semmi nem változott, csak az életszemléletem. Miben? Abban, hogy most olyan dolgokat is el tudok képzelni, amit előtte sosem.