Nehéz napok

Nem kell semmilyen irányzatot vallanunk ahhoz, hogy tudjuk: egyik nap sem olyan, mint a másik. Nincs olyan, hogy csak jó napjaink vannak, pusztán azért, mert nyugodt életet élünk, vagy megértők vagyunk, vagy mert követjük a legideálisabb életszemléletet, vagy mert épp vallásosak vagyunk. Ugyanakkor, nincs folyton rossz napunk sem, mert esetleg nem követjük a horoszkóp tanácsát. Mindenkit érnek nehézségek, csak van, aki olyan taktikát dolgozott ki, amivel könnyebb az élete, van, aki olyan taktikát követ, amivel igazabb az élete, és van, aki számára nehézséget okoznak a mindennapok. Nincs garancia sem az állandó jóra, sem az állandó rosszra. Azok, csak úgy jönnek. Egyszer te kapod a legfrissebb kenyeret, egyszer te éred el a legkönnyebben a járatokat, egyszer neked sikerül minden. Viszont, van, hogy te érzed magad a legszerencsétlenebb egyénnek, aki ellen összeesküdött a világ, az emberiség, és úgy véled, el vagy átkozva. Ezeket sokszor akkor érezzük, ha a dolgok nem úgy sülnek el, ahogy azt mi akarjuk, elképzeljük. Tapasztalatom szerint, kétféleképpen reagál az ember az ilyen szituációkra. Vagy elfogadja, vagy akarnokoskodik, és dühöng. Egyszer így van, egyszer úgy. Miért lehet így? Tételezzük fel, az egész Föld cselekedetlánca pozitív és negatív pólusokból épül fel. Egy-egy jó dolog pozitív, egy-egy rossz dolog negatív. Ha minden ember csak pozitív töltést kapna, törekedne a jobbra, a változásra? Ha viszont egy ember, csak negatív töltést kapna, akarna tovább élni, cselekedni, küzdeni, ha tudja, csak rosszra számíthat? Nem gondolkodnánk el azon, mi szerint osztanak be bennünket a jóra, vagy a rosszra? Mert az egyik nem létezhet a másik nélkül. Nem maradna fent az egyensúly. És, mi az eredménye annak, ha azt kapjuk, amit csak akarunk? Biztos, hogy minden esetben tudjuk, mire van szükségünk, és mi tenné boldogabbá mindennapjainkat?

Egy dolgot mondhatok, amit biztosan tudsz: mindig van egy másnap, ami soha nem olyan, mint az előző. A remény ebből táplálkozik. És azt az új napot te formálhatod.

Majd én tudom

- De, én azt akarom!

- Angyalom, hidd el, a másik jobb lenne, finomabb!

- Nem! Én azt a fülecskés, piros bogyót akarom!

- Mondom, nem lesz jó!

- De.

- Jó, tessék, de a másik jobb, hidd el!

- Fúúúúúúúúúúúúúúj!!!!!!!!

- Nem jó? Mondtam, a körte jobb lett volna, mert neked a meggy még túl savanyú.

Hát jó...

- Sajnálom, asszonyom, a buszba nem fér fel több személy. Várjon a következőig.

- De az egy óra múlva érkezik! Mit csináljak én ekkora córesszel addig ilyen hidegben?

- Megértem, de igazán sajnálom.

- És ha..... Á, tudja mit, várok. Élet nem függ tőle. (Addig beülök egy kávéra.)

.......

- Bogi?

- Jaj, szia! Hogy vagy?

- Jól, és te? Mit csinálsz itt ilyenkor?

- Nem fértem fel a buszra, és csak egy óra múlva jön a következő.

- Ó, te szegény! Figyelj, ha megittad a kávét, elviszlek. Én úgyis kocsival vagyok.

- Az jó lenne, köszi.

- Bocs a hidegért, látom, fázol. Tönkre ment a fűtés, és a kocsi ablakát nem lehet felhúzni, és azt hiszem, meg kéne állnunk tankolni is. Basszus, most kaptunk defektet. Segítesz?

- ..... (Hogy az a...!)