Mindenki

Igazából, mikor a Teremtőm megkérdezte, milyen formában, mi célból szeretnék a földre jönni, nem tudtam, mit feleljek, így kaptam egy hét haladékot. Valójában nem tudom, egy hét volt-e, mert ott fent, a messzeségben, egy másik világban nem mérhető az idő. Nincs anyag, nincs gondolat. Csak a lelkek, jelenségek vannak. A Földön kívüli dolgok. Úgy képzeld el, mint egy szellő, ami megfújja az arcodat a szabadban! Na, ilyen ott az élet. Láthatatlan, mégis érzékelhető.

Fiatal lélek koromban jártam a világot ez alatt az egy hét alatt, hogy megtudjam, minek érdemes teremtődni. Sok virágot, falevelet, állati bundát, tengert, homokot megfújtam, de nem tudtam. Egyszer csak egy emberi arcba ütköztem. Azt csiklandoztam meg. És tudjátok, mosolyt csaltam ezzel az arcára. Köröztem körülötte még párszor, és végig néztem, hogyan válik kíváncsivá, érdeklődővé, furává a tekintete. Vagyis, nem tudom leírni, nem is fura volt, lássuk, mi is volt..... meleg. Igen, melegséget sugárzott ez a tekintet. Mintha örült volna nekem, a szemembe nézett volna, és azt mondta volna incselkedve: Én látlak téged! Jó hogy itt vagy! Aztán becsukta a szemét, és felemelte a fejét jó magasra. Mint aki élvezi az életet. Mint aki tisztában van valamivel.

Ledöbbentem mit mondjak. Csatangoló lelkem vágtatott a Teremtőm felé, hogy elmondjam neki mi szeretnék lenni a következő életemben. 

- Nos? - kérdezte.

Én azt válaszoltam neki: - Szeretnék olyan valaki lenni, akire minden ember odafigyel, akire felnéznek, és mikor rámnéznek, azt szeretném, ha ugyanabban a pillanatban mindenki ugyanarra gondolna. Azt szeretném, ha a szívük abban a pillanatban, az én hatásomra egyszerre dobogna, és jönne rá: hogy vannak tőlük különbek az életben, nagyobbak, földön túliak. Ha minden ember arcán láthatnám a gyermeki örmöt, elképedést, kíváncsiságot, alázatot, mikor rám néznek. Én tényleg mindenkit össze akarok kötni valahogy.

Teremtőm mosolyogva bólintott vágyamon, és tudtam, izgalmas élet vár rám. És lám, most itt vagyok, látom az arcokat, ha csak időnként egyszer, és hallom, hogy rólam beszélnek:

- Nézd mama! Napfogyatkozás!