Menj!

1. Variáció

Még életemben nem estem akkorát, mint most. Baromira beütöttem a vállam és a térdem. Egyszerű horzsolásnak tűnt, de tudtam, estére kék és zöld foltjaim lesznek, amik másnapra lilává alakulnak, és úgy fogok kinézni, mint a tini nindzsa harci teknőcök Donatellója. Szóval fájt, a fenébe is! Neked meséljem? Biztos estél már. Jó-jó, de már megtörtént. Na, tápászkodjunk fel szépen. Bal kéz, jobb láb. Istenem, de fáj! Nincs mese, fel kell állni! Nem igazán ment. Dehát nem ragadhatok le itt! Így még sem öregedhetek meg... szerencsétlenül! Mély levegőt vettem, majd lassan kifújtam. Összeszorítottam a fogam. Csak szép lassan. Nem sietek sehova. Türelem. Ha egyszer elesek, fáj, fáj, az igaz, de fel is kell állni nem? Jó, ügyes, mindjárt felállok. Még egy picit... Apám, piszkosul fáj! Ééés...kész. Na, ezzel is meg vagyok. Most már indulhatok tovább. Erre a kis ballépésre jobb, nem visszagondolni. Hátra sem nézek. Egy biztos. Hogy ne ismétlődjön meg a fájdalom, és ne essek el újra, ezentúl a lábam elé fogok nézni.

2. Variáció

Puff. Istenesen nagyot estem. Fáj, fáj és fáj! Miért fáj? Miért kell ennek fájnia? Nem akarom, hogy fájjon! Ki a franc tette elém ezt a követ? Biztos szándékosan tette. Azért, hogy nekem rossz legyen. Milyen rosszindulatú kis görcsök vannak errefelé! Miért nem eszi meg őket a fene? Most ki fog rajtam segíteni? Hát nem látják, hogy elestem? Merre néznek ezek? Na várjatok csak... Hatalmas könnycseppek gördültek le az arcomon. Törökülésbe tornáztam magam, és hagytam, had peregjenek azok a könnyek. Fájt a lábam. Basszus, de még hogy! Hé, hé uram! Segítsen, kérem! Na végre! Még jó, hogy segít! Ez a minimum! Ha már így benne van, elvihetne a kórházig is, biztos nagy a baj. Nem várhatja el, hogy egyedül menjek tovább ezen a szaron!

3. Variáció

Éreztem, hogy kibicsaklott a bokám. Sejtettem, az esést nem kerülhetem el, de azért megpróbáltam tompítani a tenyeremmel. Szerencsére nem volt komoly a dolog, de eléggé fájt. Hamar felegyenesedtem, és sántikálva bár, de kénytelen voltam tovább menni. A gyerek otthon vár.

4. Variáció

Igazából, szerintem teljes kudarc az életem. Mindenki ellenem van, mindenki utál, és épp fkdkghdsjkghj. Áááá! Hogy az a .... Hm. És épp elestem. Frankón fáj. De tényleg. Kimondhatatlanul. Tessék, ezt biztos a tegnapiért kapom. Tuti, a tegnapiért. Miért kell ennek így lennie? Igazából, rohadtul elegem van! Tudod mit kedves karma? Én most ide lecsücsülök, és végeztem. Megértetted? Vé-gez-tem! Ennyi, nyista, kaput, fini. Nem kelek fel addig, amíg nem küldessz valami jót is az életembe. Valami csodát. Én itt letáborozom. Nem megyek tovább, és kész. Nem vagyok hajlnadó tovább indulni. Úgyhogy, kedves karma, ha szeretsz, bizonyítsd be, és ments ki ebből a helyzetből! Egy tapottat sem fogok innen mozdulni, hallod? Várok. ... Tessék, hát nem elkezdett esni az eső?

5. Variáció

Piff. Jaj, jaj, mi történt? Áú? Jaj, a legjobb harisnyám! Hát ez nem igaz! Most mit csináljak? Jobbról jó... balról jó..., akkor le tudom venni itt is. Remélem, azért nem fognak meglátni. Irtó kínos lenne. Csak leveszem, aztán megyek is tovább. Így, mindjárt kész... ÁÁÁ, csókolom Imre bá, hogy van?

6. Variáció

Persze, mi más is történhetett még a mai napon velem, mint hogy elesem. Ahelyett, hogy a Daniella esett volna el helyettem. Hát van igazság a földön? A Daniella nem fizeti az adót, nincs gyereke, makk egészséges, és tegnap is úgy nézett ki abban a fekete szoknyában, mint egy ribanc. Mégsem vele történnek ezek a bajok soha. Hát mit ártottam én a világnak? Bárcsak a Daniella esett volna így el! Na majd holnap. Mondom neki, ez az út ideálisabb a számára. Majd mondom neki, erre jöjjön. Erre kell jönnie!

7. Variáció

Nem vitt a lábam. Legalábbis nagyon nehézkesen. Olyan, mintha vonszolnám magam. Szerintem vonszoltam is. A sírás kerülgetett. Nem bírom. Úgy érzem, nem megy. Megálltam. Most hova megyek? Haza? Lehet. Akkor menjünk tovább. Két lépés és... puff. Szzz. Azt hiszem,... fáj? Megnézem a térdem. Vérzik. Én, én... Nem bírom. Nem bírok felkelni. Nem bírok tovább menni. Mégis hova? Minek? Nem visz a lábam. Én... azt hiszem.... nem tudom ezt tovább csinálni. A lelkem nehéz, a testem zsibbadt, az agyam fáradt, a szívem fáj, és a légzésnél úgy érzem, a levegő mintha csak kifelé áramlana. ... Nincs tovább. Szemem elködösítik a sós könnyek, fejem lehajtom. Kezembe veszem a térdem, tenyerem rászorítom a sebre. Fájdalmat nem érzek, csak az elhagyatottságból fakadó üres kongás van. Hogyan tovább? Fel kéne kelni? És aztán? Mi lesz aztán? Nem tudom. Könnytől áztatott arcom a tenyerembe temettem és keserves zokogásban törtem ki. Senki nem foglalkozott velem, senki nem vett észre, senkinek nem tűntem fel. Csak ültem, zokogtam mozdulatlanul, és ott maradtam.

8. Variáció

Az esés, kérem szépen, egy igen egyszerű fizikai folyamat. Na már most. Lehet egy egyensúlyvesztés által, vagy a járó végtagok akadályba ütközése általi kibillenéssel, de a test súlypontja ilyenkor áthelyeződik egy olyan pontra, ahol nincs alátámasztás. Na, már most. A lendület előre viszi a testet, ami által a gravitációs erő igazán erősen hat testünkre, és ez az esemény megváltoztatja testünk helyzetét. Ilyenkor, kérem szépen, szabad esés történik, ami hely, és helyzet változtatással együtt jár, és a végeredmény a földdel való érintkezés. Hopp. Ez fáj. Hm. Ennek magyarázata, hogy az adott felületben egy inger elviszi a választ az agyba, ami a fájdalomérzetet adja. Az agyunk választ küld a szóban forgó testrészünkbe, majd több idegi átfutás által az üzenetek eredménye az izmok mozgása lesz, és a végeredmény a talpraállás. Így ni! A csudába! Eltört a szemüvegem. Na, ezt mivel magyarázzam a feleségemnek?

9. Variáció

Elestem. Én? Nem, soha! Hopp, már fel is álltam. Ki? Én? Elesni? Ugyan! Ugye nem látta senki? Meg sem történt. Hátra sem nézek. Mondd, hogy senki nem látta! Olyan ciki! Hogyan? Hogy az én rúzsom? Nem, nem az enyém! Hogy esés közben ejtettem el? Ja, az más. Ebben az esetben, köszönöm.

www.youtube.com/watch?v=BwkMimWaBM4