Meggyőződés 1.
Meggyőződés
(részlet)
- nap
Ma is, mint minden reggel arra a borzasztó hangra ébredtem, amit egy kicsi szerkentyű ad ki magából. Ezt közös nevén mindenki csak úgy ismeri: óra. Nem tudom, honnan az elnevezés, sem azt, ki adta, azt pedig pláne nem, miért. Egyszerűen így hívjuk és kész. Szóval, engem ez a bizonyos óra mindig ugyanakkor, pontban fél 6-kor kelt. Miért? Mert azt mondtam neki. Vajon az óra olyan értelmes, hogy ezt meg tudja jegyezni? Nem hinném. Szerintem egyszerűen csak odafigyel rám. Kedves tőle nem? Persze, néha, van, hogy fél 6 előtt öt perccel már felébredek. Ez szörnyen tud bosszantani. Mivel ilyen esetben nem tudom mi a teendő, sokszor nyitott szemmel bámulom órám számlapját, várván, hogy az a röpke öt perc is elteljen. Többnyire nagyon haragszom ilyenkor az órámra, hiszen olyan megbízhatatlan. Én számítok az ő ébresztésére, ő meg mit csinál? Akkor ébreszt, amikorra én felhúztam. Bosszantó. Szóval, nagyon rossz nekem, mert öt perc alatt nem tudok vissza aludni, és az az öt perc kimondottan hiányzik nekem reggelente. Rettentően dühös vagyok ilyenkor az órámra. Miért rá? Hát, magamra még sem lehetek dühös. Az elég abszurd lenne nem?
Tehát, fent vagyok. Mint minden napomat, ezt is ugyanúgy kezdem. Vagyis, három dologgal. Első, hogy megkérdezem magamtól, hogyan is vagyok ma reggel. Erre a válasz többnyire az, jól, köszönöm. A második, és egyben legfontosabb, megbizonyosodom arról, teljesen felébredtem-e. Borzasztó lenne, ha arra ébrednék, még mindig álmodom. Mit borzasztó, iszonyatos. Akkor biztosan nem mernék kikelni az ágyamból. Hogyan bizonyosodhatok meg arról, hogy nem álmodom? Igen egyszerű. Az ember álmában nagyon okos, szinte egy másik dimenzióban van, ahonnan sok okos dolog ragad rá. Egyszer például, álmomban latinul mondtam el a Miatyánkot. Álmomban igen rossz a rövid távú memóriám, mert reggelre egy szó sem jutott belőle eszembe. Tehát, ha ilyen okos az ember álmában, akkor csak úgy lehet letesztelnie ébrenlétét, ha okosságát ellenőrzi. Kitaláltam, ha reggelente el tudom mondani az Árpád-házi királyok neveit évszámokkal együtt, biztosan álmodok. Rendszerint, Könyves Kálmánig jutok. Utána megszakad az adás. Szerencsére. Onnantól már minden simaügy, és ugorhatok a harmadik dologra. Megvizsgálni, ép-e az elmém. Ez általában egy rutin vizsgálat magamon. Megnézem, meg van-e mind a 32 fogam. Bocsánat, csak 30. Kettő fogam kitört, mikor elestem. (Ez egy hosszú történet, majd máskor elmondom.)Leellenőrzöm, ujjaim száma megegyezik a 2X10-el és minden érzékszervem működik-e. Készítek pár fejben számolást és leírom a nevem egy láthatatlan ceruzával, miközben a plafon felé kinyújtom a kezem. Igen. Ma is ép az elmém. Ismét egy sikeres napnak nézek elébe.
(folyt. köv.)