Körítés

- Egy író, drága fiam, nem attól lesz sikeres, hogy mindig bölcsességeket ír le, és irományainak van tanító jellege. Egy jó író, kérlek szépen, akkor jó író, ha a nagy büdös semmiről is ódákat tud zengeni úgy, hogy az adott témát az olvasó megismerheti. Amíg csak lelked katyvaszát adod ki magadból, addig lószart sem ér, amit írsz!

- Apa! Mondhatsz, amit csak akarsz, de hidd el, nem lehet akármiről írni. Az egyszerűen képtelenség.

KÖRÍTÉS

A szél gyengéd, meleg levegőt áramoltatott felém, megrezegtetve szempilláimat. A nap csodállatosan sütött, én pedig a talpam alatt a cipőn keresztül is éreztem az apró kövek durvaságát. Haladtam előre. Hagytam a külvilág, hagy áramoljon mellettem. Magam előtt rendületlenül a végcél lebegett. Lépéseim határozottak, céltudatosak, én még is úgy érzem, mintha a földet alig érinteném. Olyan érzés, mintha suhannék. A szél sós levegőt fúj, mintha a tengerparton lennék. Nem kellene hogy érdekeljen. Csak megyek előre, mint aki alig várja, hogy a vízbe gázolhasson. Kinyújtott kezem kitárom, dőlök előre. Már majdnem ott vagyok. Mellettem egy kalapos bálna úszik el. Nem engedhetem, hogy előbb érjen a sziklához. Előreugrom, a bálnát félrelököm. Úgy pattanok le róla, mint gumilabda. Könyökömmel a többi majmot is eltakarítom az útból, ne hogy elémvágjanak. Egy ürge tart felém, próbál elgáncsolni, én viszont átugrom, és már esem is neki a sziklának. A sziklában egy hableány várja minden kívánságomat. A lyukat kitöltve terpeszkedem, eltakarva ezáltal a ki-és belátást. Nyertem! Végre, velem foglalkoznak! Na, most már én következem!

- Üdv! Egy kiló kenyeret, legyen szíves!

- Nos? Mi a véleményed, apa?

- Fiam! Ideje lenne Valamiről is írni!