Egyszerű boldogság

Csodálatos, napsütéses reggelre ébredtem. Az ablakon beszűrődő fény bevilágította az egész szobát. Szemem résnyire nyitottam, épp csak annyira, hogy homályosan láthassam a szoba tárgyainak sziluettjét. Hunyorogtam egyet, majd, mint aki tréfát űz a reggellel, újra szorosra zártam szemhéjam. Az álom már elhagyott, én még sem bántam. Csukott szemmel mosolyogtam, majd a hátamra fordulva nyújtózkodtam egyet a paplan alatt, mint egy kismacska, akit elkényeztet a környezete. Istenien éreztem magam. Habár kócos és gyűrött voltam, nem érdekelt. Szobám négy fala elrejtett, így boldogan süppedhettem bele a paplan megnyugtató, puha melegébe. Mély levegőt szívtam be, amikor is, csodállatos illat csapta meg az orrom. Rögtön kipattant a szemem. Alig ébredtem fel, az ajtóban párom jelent meg egy tálcával a kezében. Palacsinta! Izgatottan ültem fel az ágyon, hátamat két párnával támasztottam meg, s hajam szégyenlősen tűrtem a füleim mögé. Párom mosolygott, és most is, mint oly sokszor, láttam a szemében a rácsodálkozást. Mint aki el sem meri hinni, hogy én ott vagyok előtte, számára. A legszebb mosolyom villantottam felé, amibe belesűrítettem összes szeretetem, hálám. Istenem, add, hogy érezze, mennyire boldoggá tesz, mennyire fontos nekem! Bárcsak én is viszonozhatnám! Ölembe helyezte a tálcát, majd befeküdt mellém az ágyba, csókot nyomva ajkaimra üdvözlésképpen. Viszonzásul végigsimítottam selymes arcát, a lehető legnagyobb gyengédséggel. Sosem hittem volna, hogy vannak olyan érzelmek az életben, amit egyszerűen nem tudok szavakba önteni. De, vannak. Ez is ilyen. Válasza egy röpke csók volt kézfejemre. Meghatódottságomban könny gyűlt a szemembe. Na ne, nem kéne hülyét csinálnom magamból pusztán egy kedves gesztus miatt. Őt mégsem zavarta. Megértette. Ó, mindent megadnék azért, ha ez a pillanat örök lehetne. Ha ezt megörökíthetnénk....

Csodállatos illatra ébredtem. Csukott szemmel is mosolyognom kellett. Léptek apró neszét hallottam, és éppen akkor nyitottam ki a szemem, mikor párom megjelent egy tálcával, és mosolyogva közelített felém. Hallatlanul szerencsés vagyok, hogy egy új nap kezdődhet, amit megélhetek. Egyszer álmomban, egyszer pedig a valóságban.