A Valóság

Munkám során, rendszeresen találkozom lelkileg nem egészségesen fejlődő családokkal, akiknek sorsa kimondottan aggaszt. Sokaknak lehet majd megdöbbentő a következő irományom, de fontosnak tartom erről is írni, - ami tabu, amit mindenki legszívesebben az ágy alá söpörne- mert mint azt tudjuk, az élet nem fenékig tejfel. Szép lenne, ha csak a jó dolgokat ragadhatnánk ki a világból, de a jót sokan természetesnek veszik. Az ember a rosszból tud igazán tanulni, ezt megismerve tud mérlegelni, és talán jó döntést hozni.

18 karikás történet.

A valóság

Kurva nagy fejfájásra ébredtem. Másnapos lennék? Ugyan, évek óta nem tudok annyit aludni, és nem telik el annyi idő két pia között, hogy megéljem a másnapot. Akkor meg mi a faszom a bajom? Óvatosan felkeltem és kezemmel kitapogattam a fejem. Be volt kötve. Minek? Ja, emlékszem. Tegnap leestem a lépcsőn. Sebaj, túlélem. Imbolyogva kikelek az ágyból. Rohadt egy szagom van. Vajon az éjszaka hánytam is? Áh. Szép lassan lebotorkálok a lépcsőn. Megnézem az időt. 10 óra lesz. A kibaszott életbe, elkések. Lerángatom magamról a ruhát, beállok a zuhany alá és sűrűn folyatom a fejemre a vizet. Mikor kiszállok, felöltözöm, bekapok egy kis kenyeret sajttal, majd indulok a melóba. A munkám kimondottan rühellem. A piacon végzek rakodó munkát és ezt télen főleg utálom, mert lefagynak az ujjaim. Ilyenkor egy jó kis pálesz, vagy orosz "vizecske" tud csak felmelegíteni. Napom fénypontja.

Este van. A napot megint lehúztam. Kurvára elégedett vagyok magammal, így biztos, hogy megajándékozom magam egy korsóval. A kocsmában kitörő örömmel fogadnak, és alig ülök le a székemre, már előttem is van a szokásos adag. Bírom ezt a Pistát. Komolyan. Jó kocsmáros, mert mindig készséggel ad, ha van pénzem. A kocsma belül füstös, kábító, a pia elzsibbasztja az agyam, csak hogy ne kelljen gondolkodni. Isteni érzés. És még a társaság is jó. Felszínes szövegelés, alpári viccek. Áh, igen. Csak a nők hiányoznak.

Ránézek az órámra, fél 10. Haza kéne menni. Hazaérve nem látok senkit. Az asztal üres. Üres!

- Rózsa! Hol az a szájbalökött vacsorám! Csak ennyit kérek, hogy mikor hazaérek, menjen minden flottul! Kurvára elegem van abból, hogy biztosítok nektek mindent, neked és a rühes kölköknek, és még egy rendes vacsorát sem kapok!

Az asszony halál sápadtan lejön a lépcsőn. Na, ezt már szeretem. Látszik rajta a félelem, a megaláztatás. Érzem, mennyire kibaszottul király vagyok. Érzem, bármit megtehetek vele, amit csak akarok.

- Azért raktam el, mert nem tudtam, mikor jössz, és már kihűlt. Tegnap az volt a bajod, hogy az asztalon hagytam.

- Nekem te nem pofázol! Azonnal kiveszed, megmelegíted, mert enni akarok! - azzal bemásztam a nappaliba tévét nézni. Jön a gyerek.

- Mi van, miért nem alszol, he?

- Én,én.

- Te, te? Te mit? Takarodj aludni, hallod?

Csak nem megy. Lassan felkelek, és oda lépek elé. - Azt mondtam, takarodj! - Azzal megfogtam a tarkóját, megperdítettem, majd jól megrúgtam hátulról. A feje hangos puffanással ütközött a szemközti falnak. Nem sírt. No csak. Odamentem hozzá, hátha nyöszörgést hallok. Semmi.

- Mi a jó nyavaját csinálsz? Ha megölted a gyerekem, megöllek! - sápítozott a banya.

Visszakézből kevertem le neki is egyet, mert már nem bírom, hogy folyton a rinya megy. Hát miért nem értik meg, hogy nyugalmat akarok? Nehéz az életem, ezek meg még rá is tesznek.

A fiam felszaladt a lépcsőn. Helyes. Addig marokra fogtam az asszony haját és rángattam, hogy a teste abba az irányba álljon, amerre én gondolom. Haját kezem közül tépte, ráncigálta, csomót hagyva benne. Istenem, de elegem van! Indultam neki, most nem ússza meg! Ha én azt akarom, hogy balról-jobbra fetrengjen, akkor ő ne találja ki, hogy kiszabadul, mert kurvára felbassza az agyam!

- Apa! Kérlek, hagyd abba! - szólt a 15 éves lányom.

Lassan felé fordultam. A lányom gyönyörű volt. A legszebb dolog az életemben. Úgy néz ki, mint a nejem ennyi idősen.

- Áh, le vagytok szarva! Takarodjatok aludni! Te, Timi viszont velem jössz!

Istenem, nő kell, de rögtön!

- Nem engedem! - visított megint az anyja. - Nem engedem, hogy disznóságokat csinálj a lányommal megértetted!

Azzal elvonult. Reméltem, ennyiben hagyja a dolgot, addig kézen fogtam a lányom és vonszoltam magam után a nappaliba. Bependerítettem, és rávágtam a kanapéra. Hm.

Ekkor a nő újra megjelent késsel és a telefonnal a kezében. A kis ribanc. Most meg mit akar?

- Ha csak egy ujjal is hozzá érsz, esküszöm, megöllek, aztán hívom a rendőrséget, és azt mondom, önvédelemből tettem. És hinni fognak nekem, megértetted?

Na szép, bazd meg! A saját házamban, itt, ilyet...

- Jól van, azt hiszed érdekel. Megyek, lefekszem.

Azzal lassan mentem fel a lépcsőn, betámolyogtam a szobába, és egyenesen bedőltem az ágyba. Istenem, olyan fáradt vagyok.

....

Reggel kurva nagy fejfájásra ébredtem. Másnapos lennék? Ugyan, ....