A letűnt becsület

"Valaki meghal, ha elveszti, valakinek soha nem is volt, valaki pedig azt sem tudja, mi az..."

www.youtube.com/watch?v=xPSDAFhwUAE

www.youtube.com/watch?v=UrIbxk7idYA

Mindannyiunk számára ismerősek az ókori, illetve középkori történetek megfilmesítése. A férfiak a harc iránti vágyukat élik ki a nézésükkel, mi, kedves hölgyek, valljuk be, imádjuk a férfiak küzdő szellemét, egy nőért (akár), és mezítelen felső testük látványát... Elpirultál?... Ne aggódj, nem mondom el senkinek.

Ám, mélyen bennünk, még is, van egy érzés, ami miatt rajongunk a régmúlt történetekért. Valami más ok.

Ilyenkor olyat látunk, ami napjaink társadalmára már nem jellemző. És ez, az adott szó becsülete és az igazi dolgok megbecsülése. Régen, miből állt egy ember élete? Harc, küzdés, betevő falat beszerzése, és a nevük fennmaradásáért való imádkozás. Abban a letűnt korban, fontosnak tartották, hogy senkit ne támadjanak hátba. A szamurájok nagyra becsülték életüket, tetteiket, ami meghatározta az egész rokonság felé a viszonyulást. Ha nem voltál becsületes, hazudtál, sumákoltál, gyáva voltál, gyenge voltál, hazug voltál, kiközösítettek, méltatlannak tartottak az életre, és a neved, de még a gyerekeid neve is bemocskolódott. Miért mondom nektek mindezt?

Azért, mert ennek hiányát, érezzük. Hiányzik a becsület, az egyenesség megtapasztalása. Jó érzés látni ezekben a filmekben a küzdést, az akaraterőt, a kitartást a régi értékekért. Önmagukkért, és cselekedeteikért. (Na jó, azért remélem, nem fogtok kivonulni a térre, állati üvöltés közepette, fahusánggal a kézben, vérre szomjazva. Abszolút nem erre akarnék senkit ösztönözni.)

Hiba

- Fú, a kur..., ezért kapni fogunk!

- Banyek, lépjünk le, mielőtt kijön a diri!

- Apám megölne, ha megtudná, hogy kitörtem az iskola ablakát. Futás!

- Osztály vigyázz! Elszomorítotok kedveskéim. A tegnapi nap folyamán, valaki betörte a testnevelés terem szertárának ablakát. Tudni akarom, ki volt az! A bűntetés az elkövetővel szemben, elkerülhetetlen. Szóval, ki volt az?

- .....

- Semmi?

- Tanárnő kérem, én voltam.

- Maga Zoltán? De hát maga kitűnő tanuló! És a magatartásával sem volt probléma még soha!

- Az igazság az, véletlenül jártam arra, és az újonnan kapott baseball labdámat próbáltam ki, amikor megtörtént a baleset.

- És, miért nem ment rögtön a gondnoknak szólni?

- Nagyon megijedtem tanárnő kérem, hirtelen nem tudtam mit csináljak.

- Értem.

- Tanárnő kérem, mi lesz a büntetésem?

- Hogy mi? A becsületességéért nem rúgjuk ki magát, de igazgatói megrovásban részesül.

- Emese, mondd csak, megtaláltad a bajkeverőt az osztályodban?

- Meg.

- És? Ki az?

- Márkus Zoltán.

- Az a jó tanuló?

- Igen.

- És, mi lesz vele?

- Igazgatói intőben részesítettük.

- Ó, szegény gyerek.

- De még milyen szegény!

- Ezt hogy érted?

- Úgy, hogy az ablak törött része sokkal nagyobb, mint amit egy baseball labda okozhatott.